Dávid-csillagot keresve sem találjuk a Szentírásban, említés egyszer sem esik róla. Számos rabbinikus mese létezik a Dávid-csillag eredetét illetően. Az egyik sztori szerint Dávid pajzsának volt ilyen hexagram-alakja (Dávid pajzsának semmi jelentőséget nem szentel a Biblia, kivéve mikor a trónbitorló Athália helyett Joást emelik trónra — lásd 1.Királyok 11. fejezet, továbbá mikor Dávid ismételten Istenre, mint átvitt értelemben vett pajzsára, hivatkozik – a fordító megjegyzése). A másik verzió szerint valójában Salamon király uralkodói pecsétjének formája volt ilyen (erről pont annyit beszél a Biblia, mint Dávid pajzsáról). Az sem zárható ki, hogy a jelkép Bar Kochba (Kochba fia) nevű zsidó katonai vezér elméjének szüleménye volt, aki az Úr 132. évében a saját nevével fémjelezett felkelést vezette a Római Birodalom ellen. A kabbala követői (zsidó miszticizmus), az ún. Mekkubalimok állítása szerint ez a szimbólum varázserővel bír. Nincsen azonban olyan kézzelfogható történelmi vagy régészeti lelet, mely az alábbi állítások bármelyikét is hitelt érdemlően képes volna alátámasztani.

Jézus Krisztus egy olyan zsidó családba született, ami követte a Tóra rendeléseit, vagyis az Isten-adta zsidó törvényeket (Lukács 2:27). Jézus Júda-, azaz Izráel tizenkét törzsének egyikéből származott. A júdabeli Bethlehem városában látta meg a napvilágot, és Názáretben nevelkedett. Jézus tehát részese volt a zsidó kultúrának és vallásnak, nemzetiségét tekintve pedig zsidó volt.

Mi a judaizmus, és kik vagy mik a zsidók? Csupán vallás a judaizmus, vagy egyfajta kulturális identitást, esetleg egy etnikai csoportot jelöl? És a „zsidó” név vajon egy embercsoport/törzs vagy egy nemzet elnevezése? Milyen a zsidók hite, és mindnyájan ugyanabban hisznek-e?

A keresztény szabadság fogalma több értelemben, több koncepció szerves részeként is megtalálható a Bibliában. A keresztény hívő számára a szabadság például jelentheti azt, hogy a Jézus Krisztusba vetett hite által megszabadult a bűn örök büntetésétől (János 8:31-36; Rómabeliekhez 6:23). Emellett a keresztény szabadság kifejezése utalhat arra is, hogy egy személy azáltal szabadult fel a bűn élete feletti hatalma alól, hogy Jézus Krisztusra minden nap mint jelleme mintaadójára és élete Urára tekint fel (Rómabeliekhez 6:5-6, 14). A keresztény szabadság továbbá azt is jelentheti, hogy a keresztény hívő a Mózes által közvetített zsidó törvények hatálya alól is felszabadult, hiszen a törvény csupán “felfedni” képes az ember életében lévő bűnt, az alól “feloldozást adni” viszont soha (Rómabeliekhez 3:20-22).

Az egyik legfontosabb feladat egy hívő életében az, hogy megértse a Szentírás üzenetét. Isten soha sem mondta nekünk azt, hogy egyszerűen csak olvassuk a Bibliát. Tanulmányoznunk kell, helyesen kell kezelnünk. Az igetanulmányozás nehéz munka. A felületes jellegű bibliaolvasás gyakran vezet téves következtetésekhez Isten akaratával kapcsolatban. Éppen ezért döntő fontosságú bizonyos alapelvek megértése ahhoz, hogy megállapíthassuk a Szentírás adott szakszának valódi jelentését.

Az a vád, miszerint a Biblia nem több egy mesénél vagy szép történetnél, nem új keletű. A Biblia kétség kívül a leghatásosabb könyv, amelyet valaha ismertek, számtalan életet változtatva meg. Akkor miért tekintik világszerte olyan sokan jogosnak a kérdést, hogy a Biblia mese-e?

A válaszunk erre a kérdésre nemcsak azt fogja meghatározni, hogyan látjuk a Bibliát, és a fontosságát az életünkre nézve, hanem végeredményben örökkévaló hatással is lesz ránk. Ha a Biblia valóban Isten Igéje, akkor kedvelnünk, tanulmányoznunk kell, engedelmeskednünk kell neki, és teljesen bíznunk kell benne. Ha a Biblia Isten Igéje, akkor elutasítani ugyanaz, mint magát Istent utasítani el.

Aki még nem jártas a Bibliában, annak érdemes szem előtt tartania, hogy a Biblia nem egy olyan hagyományos könyv, amit simán az elejétől a végéig olvas az ember. Ez inkább a különböző szerzők által több nyelven, több mint 1500 év alatt írt könyvek könyvtára vagy könyvgyűjteménye. Luther Márton azt mondta, hogy a Biblia „Krisztus bölcsője”, mert a teljes bibliai történelem és a próféciák végső soron Jézusra mutatnak. Ezért, aki először olvassa, annak az evangéliumoknál kellene kezdenie. Márk evangéliuma gyors és pörgős, alkalmas kezdőpont lehet. Utána a János evangéliumára érdemes áttérni, ami azokra a dolgokra összpontosít, amelyeket Jézus önmagáról mondott. Márk bemutatja, hogy mit tett Jézus, míg János bemutatja, hogy mit mondott és ki is volt ő valójában. János evangéliumában található néhány a legegyszerűbb és legegyértelműbb, valamint a legmélyebb mondanivalójú szövegrészek közül. Az evangéliumok (Máté, Márk, Lukács, János) olvasásával ismerhetjük meg Krisztus életét és szolgálatát.